Tabukat dönget Antonio Banderas

Ha kiosztanák a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál legközvetlenebb, legbarátságosabb sztárjának járó díjat, azt idén nagy valószínűséggel Antonio Banderas kapná. De az Egyesült Államokban élő spanyol színész így sem távozott üres kézzel: a világ filmművészetéhez való jelentős hozzájárulásáért vehette át a Karlovy Vary Kristály Glóbuszt. A színész-rendezővel elismerése kapcsán beszélgettünk.

- Mit jelent az Ön számára az elismerés?
- Ennek a díjnak személyes jelentősége van számomra. Csak kevesek tudják, hogy amikor az amerikai karrierem elkezdődött, éppen Csehországban tartózkodtam. Akkoriban hét hónapot töltöttem Prágában, de Karlovy Varyban és Pilsenben is eltöltöttem néhány felejthetetlen hetet. A fiatal Mussolini életét bemutató sorozatot forgattuk éppen és bevallom, hogy akkoriban szerettem meg ezt az országot, az embereket és kultúrájukat.

- Eredetileg futballistának készült. Első amerikai filmjében, A Mambó királyaiban, amelyben kubai zenészt alakított, még egy árva szót sem tudott angolul, az amerikai rendezők mégis felfigyeltek Önre. Következtek olyan filmek főszerepei, mint a Philadelphia, a Miami rapszódia, a Desperado, az Evita vagy a Zorro. Hogyan jutott el az andalúziai kikötővárosból, Malagából Hollywoodba?
- A tengerentúli karrierem felívelése engem is meglepett. De apránként érett be ez is, mint minden más az életemben. A Mambo Királyai után Amerikából egyenesen ide jöttem Csehországba forgatni a már említett hét órás sorozatot Mussolini életéről. Ezután visszatértem Spanyolországba, mert ott már várt rám egy másik munka, majd ismét visszahívtak Amerikába, hogy szerepeljek a Philadelphiában. Utána megint visszamentem Európába, aztán ismét hívtak a Kísértetház szerepére az Államokba, majd egy folyamatos ide-oda ingázás következett. Apránként egyre nagyobb felelősséggel járó szerepeket bíztak rám, szóval volt időm ehhez hozzászokni. De meg kell mondanom, 20 évvel mindezek után, valamikor szeretnék visszatérni Európába és megállapodni itt.

- Az 1987-es A vágy törvénye című filmje és a 1993-as Philadelphia - Az érinthetetlen is sok indulatot kavart fel. Mindkét filmben homoszexuális karaktert alakít. Fontos volt, hogy tabukat döngessen?
- Nem kevés félelem lengte körül a Philadelphia bemutatóját, mert finoman szólva áthágtunk vele bizonyos korlátokat. Nagyon felkavartuk a kedélyeket. A különböző fesztiválok sajtótájékoztatóin például félelmetesen agresszív hangulat uralkodott. Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy Malagában a művészeti főiskolán volt egy fantasztikus argentin tanárom, aki azt mondta nekem: Antonio, nem elég jó, ha csak bedobod magad. Végig ki kell tenned a lelked, és vésd az eszedbe, hogy te alkotod a karaktert és nem a karakter alkot téged. Ez aztán eszembe jutott akkor is, amikor a Philadelphia szerepét megkaptam. Mondjuk akkoriban a legfőbb problémám az volt ezzel, hogy mit fog szólni az anyukám, amikor elmegy majd megnézni a filmet, és hogy meg fog-e ölni ezért a szerepért. Aztán majdnem meg is tette. De nem ez volt az egyetlen kérdés számomra, én magam is erkölcsi dilemma előtt álltam. Aztán amikor bemutatták a filmet az Egyesült Államokban, bizonyos kritikusok elítélték a filmet a benne megjelenő homoszexualitás miatt. Engem egy kicsit zavart, de fontosabb volt, hogy a film társadalmi szempontból nagyon fontos, aktuális jelenséget mutat be.

- Első rendezése, a vígjátékba csomagolt Tűzforró Alabama után három éve személyes hangvételű drámával lepte meg rajongóit. A Forró zápor a 70-es évek Spanyolországában játszódik, főszereplői a férfivá válás küszöbén álló fiúk, akik sorsformáló nyarat élnek át együtt megtapasztalva a szenvedély, a vágyakozás, a megcsalatás keserédes ízét. Élvezte a rendezést?
- Lényegében a mozi formájával és tartalmával kísérleteztem ebben a filmemben, számos saját élményt beleszőttem egy olyan korszakból, amikor rengeteg álmunk, de csak kevés valóságérzékünk volt. A sorsszerűségről és a zavarodottságról próbáltam filmverset készíteni egy olyan időszakot megragadva, amely mindannyiunk számára tragikus volt. A főszereplők tulajdonképpen támpontokat keresnek kaotikus életükben.

- Melyik volt a kedvenc szerepe?
- Az én hősöm máig Zorro, az álarcos lovas. Már akkor biztos voltam benne, hogy sikeres film lesz, amikor meghallottam a producer nevét, aki nem más volt, mint Steven Spielberg. Tisztában voltam vele, hogy amihez ő a nevét adja, az csakis kultuszfilm lehet.

- Woody Allen készülő új filmjében is szerepet kapott. Milyen volt Woody Allennel dolgozni?
- Woody Allenről két okból nem tudok sokat mondani. Egyrészt azért, mert Woody nem szereti, ha a filmjéről beszélünk, és ezt erőteljesen a tudtunkra is adta, másrészt pedig, mert Woody az embernek csak a szöveget és a szerepet osztja ki. Így, hát fogalmam sincs, miről szól a film. Tudom, hogy a szerepem szerint képgaléria tulajdonos vagyok és van egy titkárnőm, aki bolondul értem. Ez minden. A többit bizonyára megtudom majd, ha bemutatják a filmet.

- Nem tűnik sztáralkatnak.
- Emlékszem, amikor már Hollywoodban laktam, többször elgondolkoztam azon, hogy vajon azzal, hogy eljátszom ezt az itteni sztár-játékot, valóban ilyenné is válok? Vajon az emberek Hollywoodon kívül is csak a filmsztárt látják bennem? Elsőre megrémített ez a gondolat, de igazából soha nem ezt éreztem. Több mint 20 éve dolgozom Hollwoodban, és még mindig nem a sztárság érdekel benne legjobban. Nem érzem, hogy kötelességem lenne a mozisztárt játszani, mostanra pedig a dolgaim is egyensúlyba kerültek, sokkal inkább önmagam lehetek, mint azelőtt.

Forrás: Duna Televízió

Tekintse meg az exkluzív Antonio Banderas interjút július 19-én, 21.00-tól a Duna Televízión, a Duna Mozi különkiadásában!