2009 az év, amikor nagyon semmi sem működik. A pályázatok kevesek, az ezzel járó összegek még csekélyebbek. A magyarkanizsai Községfejlesztési Információs Központ, vagyis az ICR igazgatójával beszélgettem erről. A munkálatok folynak, csak a segítség későbbre várható, ugyanis az egyeztetéseknek a háromnegyede még csak most van kilátásban árulta el Fejsztámer Róbert.

- Ebben az évben jelent meg a Románia-Szerbia szomszédsági program (IPA). Akkor az a hang járta, hogy szeptember környékén elkészül Magyarország-Szerbia IPA program is. Ezzel kapcsolatban, a médiában most elég keveset lehet hallani. Mire jutottak ezzel kapcsolatban?
- Ha minden igaz, akkor október folyamán fogják kiírni magát a pályázatot. Ugyebár több féle-fajta találgatás volt, hogy valójában erre mikor is kerül sor. Már júliusban szóba került a téma, de aztán átrakták szeptemberre, most meg októberre. Eddig ez a legutolsó információ és talán a végleges is. Ez a szomszédsági program 90%-ban ugyan olyan, mint ami a Románia-Szerbia között íródott ki. Azzal, hogy most természetesen egész Vajdaságot érinti. Ennél a programnál sokkal több partner szervezet van Magyarországon, mint Romániában, ezért ez a kiírás sokkal érdekesebb lesz számunkra, mint az előző volt.
- Mit jelent az, hogy 90%-ban ugyanaz?
- A megbeszélések után tudok ezzel kapcsolatban bővebb információkkal szolgálni, majd amikor látom a pályázatot. De több mint valószínű, hogy a feltételrendszer hasonló lesz. Tehát mindenféleképpen szükség lesz egy partnerre azoknak a szervezeteknek, akik pályázni szeretnének mind a mi, mind a magyarországi oldalról. Itt lehetőség van civil szervezeteknek, helyi közösségeknek, intézményeknek pályázni, de nem lehet a gazdasági szektoroknak. Ha minden igaz, akkor 50 ezer eurótól egy millió euróig lehet majd pályázni és 15%-ot biztosítani kell, mint önrészt. Mint a román-szerb IPA programnál ezek is előfinanszírozású pályázatok. Ugye a legnagyobb nehézséget továbbra is a pénz képezi, de ígéretet kaptunk a budapesti koordinátoroktól és a belgrádiaktól, hogy tárgyalások és egyeztetések folynak majd a két ország között, hogy valamekkora előleget kapjunk majd, mint pályázók.
- Mennyire versenyképes így ez a szomszédsági program, ha nincs elég tőke?
- Itt nem csak a pénz a gond. Az Európai Unió úgy tekint Szerbiára, mint: egy potenciális előcsatlakozási ország. Ha majd mi egyszer csatlakozunk, akkor a pályázatok és a pénzeszközök is növekedni fognak, és ezért mondtam, hogy itt a pénz a legnagyobb gond. De tudni kell, hogy ugyanakkor gond a tudás is. Hisz ezeket a pályázatokat meg kell tudni írni, ha nyert, lekell vezetni, ahogyan azt az Európai Unió kéri, a számlázást az elszámolást tudni követni. Ugye ezek a kiírások angol nyelven vannak, továbbra is 50 oldalon kell taglalni, hogy mi mit is szeretnénk csinálni. És szükség van egy biztos magyar partnerre is.
- Tudnak-e biztos adatot, hogy hányan jelentkeztek a Románia-Szerbia IPA programara?
- Mi arra tippeltünk, hogy 100 körül lesz, amit a temesvári hírek megcáfoltak. Ugyanis hivatalosan azt nyilatkozták, hogy 400-tól több pályázat futott be hozzájuk. Itt még az a kérdés, hogy hányan merik majd ezt a megnyert pályázatot aláírni? Vajon tudják-e hogy mibe is fogtak bele.
- A másik aktuális téma, amiről lehet beszélni az Európai Területi Együttműködési Program vagyis a EGTC. Mi is ez valójában?
- Ezt a programot még 2008-ban hozta létre az Európai parlament, és ők ezt a lehetőséget arra találták ki, hogy az Európai Unió jelenlegi tagállamai között szorosabb együttműködés jöjjön létre. A lényege az, hogy 2 ilyen tagállam létrehozzon egy közös céget, és ők határok, mindenféle korlátok nélkül egységesen próbálják fejleszteni a régiót. Na már most ez az EGTC kialakult Románia és Magyarország között. Arra lehetőség van ennek keretein belül, hogy a két európai uniós ország mellett csatlakozhat még egy nem európai uniós ország. Így kerül a képbe Szerbia. Magyarkanizsa, elletve Vajdaságból még 6 község, Magyarország területéről Dél-Magyarország, és Romániából pedig Arad, Temesvár, Zsombolya kistérséget érinti. Tehát úgymond, ha a határokat levennénk akkor egy olyan homogén területről van szó, amely már történelmileg is ismeri egymást, van valamiféle együttműködés a községek között. A probléma csak az, hogy teljesen mások a jogszabályok Magyarországon, Szerbiában és Romániában a községek működését illetően. Jelenleg még folynak a tárgyalások ezzel kapcsolatban. Nagyon sok kérdés van, amit még megkell beszélni, ugye 3 nyelven folynak a tárgyalások, ahol a közös nyelv az angol, most szerencsénkre a magyar. A lényege ennek az egésznek az, hogy olyan pályázathoz tudjunk jutni, amihez külön-külön nem tudnánk. Mi minden féleképpen lehetőséget láttunk ebben az együttműködésben, az már egy teljesen más kérdés, hogy mikkor tudjuk ezt véghezvinni. De mint már említettem folynak a tárgyalások.
- Milyen pályázatokról lehet itt beszélni?
- Olyan pályázatokról van szó, amit mind a három területi rész igényel, illetve amit, amire mindannyinknak szüksége van. Nehéz ezzel a témával tárgyalni, ugyanis sok közösséget ölelünk fel. A mi álláspontunk szerint mindenféleképpen egyrészt a gazdasági együttműködés felelevenítését, magyarán a külföldi piacokra való kijuttatását az üzletembereinknek, illetve az infrastruktúrákra szeretnénk nagyobb energiát fordítani.

Az, hogy valójában mennyire lesz sikeres mind a két lehetőség, csak is a jó feltételek és a pénz szabja meg.