2009 az év, amikor nagyon semmi sem működik. A pályázatok kevesek, az ezzel járó összegek még csekélyebbek. A magyarkanizsai Községfejlesztési Információs Központ, vagyis az ICR igazgatójával beszélgettem erről. A munkálatok folynak, csak a segítség későbbre várható, ugyanis az egyeztetéseknek a háromnegyede még csak most van kilátásban árulta el Fejsztámer Róbert.
- Ebben az évben jelent meg a Románia-Szerbia szomszédsági program (IPA). Akkor az a hang járta, hogy szeptember környékén elkészül Magyarország-Szerbia IPA program is. Ezzel kapcsolatban, a médiában most elég keveset lehet hallani. Mire jutottak ezzel kapcsolatban?
- Ha minden igaz, akkor október folyamán fogják kiírni magát a pályázatot. Ugyebár több féle-fajta találgatás volt, hogy valójában erre mikor is kerül sor. Már júliusban szóba került a téma, de aztán átrakták szeptemberre, most meg októberre. Eddig ez a legutolsó információ és talán a végleges is. Ez a szomszédsági program 90%-ban ugyan olyan, mint ami a Románia-Szerbia között íródott ki. Azzal, hogy most természetesen egész Vajdaságot érinti. Ennél a programnál sokkal több partner szervezet van Magyarországon, mint Romániában, ezért ez a kiírás sokkal érdekesebb lesz számunkra, mint az előző volt.

Nyár elején a Kanadában élő vajdasági magyar képzőművész, Fujkin István, előadásokat tartott Magyarországon és Vajdaságban. A Kék Bagoly képsorozatát mutatta be, amely új és sajátos módon kapcsolja össze a hagyományos észak-amerikai indián kultúra és tradíció elemeit a mai ember eredendő képi világával. Miután visszatért Kanadába, Simándi Ágnes beszélgetett el vele. Az interjú a kanadai Magyar Életben jelent meg:

A nyár sokunk számára az utazások ideje. Van, aki nyaralni utazik más országokba vagy éppen szülőföldjére, - mások a nyaraláson felül dolgoznak is, vagy valamiféle missziót teljesítenek, mint Fujkin István képzőművész, aki kora nyáron egy előadássorozatot tartott Magyarországon és a Vajdaságban.

- Milyen meghívásra jártál idén Magyarországon?

- Évekkel ezelőtt egy baráti beszélgetés közben merült fel a gondolat, hogy miért nem tartok előadásokat arról amit és ahogy alkotok. Sokáig ez az ötlet ötlet formájában maradt. Mígnem tavaly, amikor Magyarországon jártam, meglehetősen nagy érdeklődés mutatkozott a jelenlegi munkáim témája iránt. Majd kezdetet vette a hosszú, nehézkes szervezés...

A marosvásárhelyi Félsziget fesztivál egyik legnagyobb sztárcsapata a brit The Prodigy volt. Az együttes tagjai, Liam Howlett, Keith Flint és Mc Maxim Reality koncertjük előtt nyilatkoztak a Duna Televíziónak. A teljes interjút a Duna Tv Félsziget Tematikus Napok összeállításában láthatják augusztus 2-án, vasárnap 18:30 és 20:00 óra között.

Miben különböznek a mostani fellépéseitek a 10 évvel ezelőttiektől?

Mc Maxim Reality: „Mióta megjelent az új lemezünk, úgy gondolom, sok új fiatal csatlakozott a rajongótáborunkhoz. Az évek folyamán egyre jobb koncerteket adunk. Hangsúlyozom, ezek nem rosszabbak, hanem jobbak, nagy „J”-vel! Ma is pontosan úgy odatesszük magunkat, mint régebben. Már nagyon régóta turnézunk együtt, de nincs két egyforma napunk. Nem vagyunk az a fajta hagyományos csapat, akik fél évet a stúdióban, fél évet turnén töltenek. Mi akkor is beiktatunk pár fellépést, amikor épp a stúdióban dolgozunk, hogy fenntartsuk magunkban a vibrálást és az energiát.”

Tabukat dönget Antonio Banderas

Ha kiosztanák a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál legközvetlenebb, legbarátságosabb sztárjának járó díjat, azt idén nagy valószínűséggel Antonio Banderas kapná. De az Egyesült Államokban élő spanyol színész így sem távozott üres kézzel: a világ filmművészetéhez való jelentős hozzájárulásáért vehette át a Karlovy Vary Kristály Glóbuszt. A színész-rendezővel elismerése kapcsán beszélgettünk.

Június 20-a után az esőzések miatt a termelők kénytelenek voltak leállni az alig megkezdett aratással. Előtte a szárazság idézett elő átlag 15 százalékos hozamcsökkenést. Mivel a gabona jelentős része már beérett. Az esőzések miatti aratás elhúzódása további hozamcsökkenést eredményez.
Pénteken felmelegedett az idő, délelőtt nem esett az eső, így Bácska északi részén (hivatalosan Észak-bánáti körzethez tartozik) ismét kombájnozni kezdtek.

Overdose élőben az RTL Klub képernyőjén!
A veretlen magyar csodaló, Overdose Angliában folytatja páratlan karrierjét. Az évadnyitó magyarországi nagydíjgyőzelme után - ahol 8 hosszal lett első, és rekordot futott - május 23-án futja következő versenyét.

Az eddigi 12 versenyén veretlen magyar galoppló a Haydock Parkban kezdi meg négy versenyből álló angliai körútját. A Temple Stakes távja 1006 méter, melynek 56.1 mp a versenyrekordja és amelyet akár meg is dönthet Overdose. A magyar csodalovat most is a világhírű belga zsoké, Christophe Soumillon lovagolja.

A futamot május 23-án, vasárnap délután 16.20-tól élőben közvetítjük!

Akik az idei év február 28-án részt vettek a bajsai prélón, feledhetetlen élményben volt részük, hiszen egy egész napos szórakoztató programot készítettek a szervezők. Bajsa testvér települése, Tar is részt vett ezen az ünnepségen, sőt be is kapcsolódott a programba. Színvonalas néptáncokat adtak elő. Munkatársunk itt készített interjút Nagy Ádámmal, a tari Kontyvirág alapító tagjával.

Miként kerültél kapcsolatba a népzenével, a tánccal?

Nagy Ádám: Kezdeném mindjárt a közepén. 14 éves koromban lavinaként omlott rám mindaz, ami a néphagyományokkal, népművészettel kapcsolatos s mindennek oka: Somoskői Rita fazekasmester. Amikor elkezdtem tanulni a fazekas szakmát egy addig számomra teljesen ismeretlen és rejtélyekkel teli világ tárult fel. Tulajdonképpen mindig érdekeltek a régi korok kultúrái, de ahogy egyre inkább beástam magam a magyar nép hagyományaiba a hagyományokhoz szükséges tárgyi és szellemi kultúra rétegeire, úgy szembesültem a ténnyel, hogy mennyire keveset tudok őseim életéről. Aztán ugye azt is tudjuk, hogy aki nem ismeri a múltat, az nem láthatja a jövőt sem. Arra is rádöbbentem, hogy egy emberöltő sem lesz elég ahhoz, hogy megtanuljam ezt a színes kultúrát, melyet évszázadok, népek kavalkádja, háborúk, török majd osztrák uralom és nagyszüleink átörökítő ösztöne formált olyan színessé, amilyen. Hatalmas lendülettel vetettem bele magam a tanulásba.

Február 24-én, kedden 13 órakor Matula Ágnes, a Duna Televízió Nyelvőrző című műsorának szerkesztője Nívó-díjat kapott. A rangos elismerést Cselényi László, a közszolgálati adó elnöke a televízió aulájában tartott ünnepség keretében adta át, abból az alkalomból, hogy a Nyelvőrző 350. adását ünnepli. A díjazottal Iván Andrea, a Duna Televízió munkatársa készített interjút a díjátadási ünnepség után.
Televíziós pályafutása előtt közel három évtizedig rádiósként dolgozott. Hogyan került a Duna Televízióhoz, és honnan származott az ötlet, hogy nyelvőrző műsort indítson?

A 40. Magyar Filmszemlén Szekeres Csaba Nexus című filmje Kollányi Ágoston-díjat kapott, tudományos-ismeretterjesztő kategóriában. A Duna Televízió díjnyertes rendezőjével Iván Andrea, az adó munkatársa készített interjút.

Eddigi munkásságodat tekintve elmondhatjuk: nagyon sokoldalú alkotó vagy. Rendeztél már dokumentumfilmet, játékfilmet, tévéfilmet, és feleségeddel, Gáspár Judittal immár 12 éve készíted a Felelet az életnek című műsort a Duna Televízióban, amely fogyatékkal élő emberek mindennapi életével, problémáival foglalkozik. Az idei Filmszemlén pedig tudományos-ismeretterjesztő kategóriában nyertél díjat Nexus című alkotásoddal, amely a hálózatelmélet kérdésével foglalkozik.

A 40. Magyar Filmszemlén a legjobb forgatókönyvért járó díjat Hegedüs Bálint, a Duna Televízió szövegírója kapta a Mázli című filmért. A díjazottal Pozderka Ivett, a Duna Tévé munkatársa készített interjút.

Hogyan született meg a forgatókönyved alapötlete?

Még 2002-ben olvastam egy újságcikket, amiben tulajdonképpen benne volt a film alapötlete. A cikkben arról írtak - vicces történetekkel illusztrálva a tényeket -, hogy Magyarországon rengetegszer megfúrják az olajvezetékeket. Valaki például csak azért vett meg magának egy tanyát, mert tudta, hogy a földjén egy olajvezeték megy keresztül. Amikor elkezdte megcsapolni, persze a szomszédjai feldobták. Nagyon magyarnak éreztem ezt a sztorit, egy amolyan „magyar Dallasnak”...